Gluck, Christoph Willibald: Iphigenia Taurisban
www.mr3-bartok.hu 2008.02.05. 16:34
Gluck, a neves opera-reformátor abban a korban működött, amikor e műfaj — merőben öncélú virtuóz áriák sorozataként — már feladta korábbi rendeltetését, a drámai kifejezést. A német születésű Gluck cseh és olasz zenei képzésben részesült (Milánóban például Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. Iphigenia alakja két opera komponálására ihlette; az elsőt 1774-ben mutatta be Párizsban.
Az I. felvonás cselekménye:
Artemisz az auliszi áldozati oltárról ragadta el Iphigeniát, hogy a tauruszok földjén (Szkítiában, a mai Krím félszigeten) mint papnő szolgálja az istennőt. A leány lelkében viharok dúlnak. Semmit sem tud az övéiről és szörnyű látomások rémképe gyötri. Thoasz királyt jóslat figyelmeztette, hogy életét egy idegen fogja kioltani; ezért a barbár uralkodó parancsára mindenkit, aki a félszigeten partra lép, fel kell áldozni Artemisz oltárán. E súlyos feladatot Iphigenia hajtja végre, aki elé hajótörést szenvedett két görög ifjút hurcolnak, hogy őket is utolérje végzetük.
A II. felvonás cselekménye:
Püladész és Oresztész a templom sötét zugában várja a halált. Püladészt elszakítják barátjától, és a magára maradt Oresztészt megrohanja a bosszú-istennők serege. A szerencsétlen rab lázálmában meggyilkolt anyját látja, majd teljesen elcsigázva omlik a belépő Iphigenia lábai elé. Beszélgetésükből – bár Oresztész nem fedi fel kilétét – Iphigenia megismeri családja véres tragédiáját.
A III. felvonás cselekménye:
Iphigenia elhatározza, hogy megmenti az ifjút, aki fivérére emlékezteti, és üzenetet küld vele nővérének, Elektrának. A két jó barát közül azonban egyik sem akar elmenekülni, ha a másiknak pusztulnia kell. Végül Püladész - abban a reményben, hogy a többi hajótörött és szerteszóródott görög segítségével barátját is kiszabadíthatja - vállalja Iphigenia megbízatását.
A IV. felvonás cselekménye:
Artemisz templomában a véres szertartáshoz készülődnek a papnők. Oresztész visszaemlékezik arra a pillanatra, amikor Iphigenia Auliszban ugyanígy állt az oltár előtt, mint most ő. A testvérek erről egymásra ismernek. Dühtől tombolva ront a templomba Thoasz, akit értesítettek a különös eseményről. Felszólítja a vonakodó főpapnőt, hogy haladéktalanul teljesítse kötelességét. Már-már mind a két testvért az áldozati oltárra hurcolják, amikor Püladész görögjeivel rátör a tauruszokra és halálra sújtja Thoaszt. Az elenyésző kisebbségben levő görögökre biztos pusztulás várna - ám megjelenik Artemisz, és megtiltja a szkítáknak az öldöklést. Kinyilvánítja az istenek döntését is: Oresztészt feloldják az átok alól, és elrendelik, hogy a két testvér az istennő képmásával együtt térjen vissza hazájába, ahol a királyfi elfoglalhatja atyja trónját.
|