| Friss hírek : A mindenen túl a minden jön el - Beyond everything, everything comes (google translate!) |
A mindenen túl a minden jön el - Beyond everything, everything comes (google translate!)
http://tiszatajonline.hu/?p=124885 2019.08.30. 19:46
2019.08.30 - tiszatáj - Hollósi Zsolt kritikája - Criticism of Zsolt Hollósi
Kezdőkép: MTI - photo: MTI
PLÁCIDO DOMINGO STADIONAVATÓ KONCERTJE SZEGEDEN
Nem túl lelkesen mentem szerda este a Szeged-Csanádi Egyházmegye új stadionját avató Domingo-koncertre, de az idős korára bariton szerepkörre váltott 78 éves világsztár tenorista végül profizmusával, hangjával, személyiségével és művészetével teljesen elbűvölte a közönséget. Több szempontból is tanulságos volt a rendezvény.
" ... Szinte hihetetlen: Plácido Domingo épp hatvan éve lépett először operaszínpadra. De már 46 év telt el 1973-as budapesti bemutatkozása óta is, amit akkor a háború utáni magyar operatörténet legnagyobb sikereként értékeltek. Rá tényleg igaz a slágerszöveg: „a mindenen túl a minden jön el”. Hallatlan szívóssággal túlélte a vastagbélrákot, a tüdőembóliát, az epehólyagja eltávolítását. Úgy tűnik, a Me too-botrány sem tudta megtörni, Salzburghoz hasonlóan Szegeden is hatalmas szeretettel, lelkesedéssel ünnepelte a közönség. Szegedi koncertje is azt bizonyította, ez a szeretet nem pusztán egy világbajnok hangnak szól, hanem egy olyan páratlan művésznek, akiben egyszerre van meg a muzikalitás, a drámai színészi erő, a magas értelmi és érzelmi intelligencia. Történhet bármi, ő már egy legenda marad, akit a publikum sohasem felejt el. ... "
English version:
" ... Almost unbelievable: Plácido Domingo made his first appearance on the opera stage sixty years ago. But it has been 46 years since its debut in Budapest in 1973, which at that time was considered the greatest success in Hungarian post-war opera. The hit text is really true: "beyond everything, everything comes." With untold toughness, she survived colon cancer, pulmonary embolism, and gall bladder removal. The Me too scandal does not seem to have broken, as in Salzburg, the audience in Szeged celebrated it with great love and enthusiasm. His concert in Szeged also proved that this love is not just for the voice of a world champion, but for an unparalleled artist who is at the same time musically, dramatically acting, high in intellectual and emotional intelligence. Anything can happen, he's already a legend that the audience will never forget. ... "
Plácido Domingo ünnepi avató koncertjével nyitották meg szerda este a legújabb magyar sportkomplexumot, a végül 13,4 milliárd forintba került, 8256 férőhelyes szegedi Szent Gellért Fórumot. Mint köszöntőjében Kiss-Rigó László püspök is hangsúlyozta, a stadionnak hármas funkciót szántak: a sportesemények mellett rendszeresen szerveznek majd itt kulturális és közösségi rendezvényeket is. Ezzel megkezdik a felkészülést a Szeged-Csanádi Egyházmegye ezeréves jubileumi ünnepségsorozatára is, amit majd 2030-ban tartanak. A püspök a szerinte kiemelkedő minőségű munkát végző építő cég, a Garancsi Istvánhoz köthető Market Építő Zrt. mellett avató beszédében a szegediek nevében a kormánynak mondott köszönetet azért, hogy létrejöhetett a komplexum.
A püspöki stadion különben tényleg látványos. A koncert idejére fehér műanyag lapokkal letakart műfüves pályára lépve az volt az érzésem, méretei sem túlzóak, a helyi focicsapat aktuális állapotától függetlenül egy akkora város, mint Szeged, elbírhat egy ilyen létesítményt. Az más kérdés, hogy koncertterem, harmadik híd és még sok minden más is kellene, de ez az összevetés túl messzire vezetne.
A stadion körül kialakult dugó miatt negyedórás késéssel kezdődő est szupersztárját üdvrivalgással fogadta a lelkes publikum. Indításképpen Gérard Nemico della patria… kezdetű nagy monológját énekelte az André Chenier III. felvonásából. Ezt a nehéz áriát nagyon szeretik az operabarátok, ezért mindig jó választás. Igaz, Plácido Domingo csak az utóbbi évtizedben váltott teljesen bariton szerepkörre, így aztán bejön a papírforma: felül szárnyal, ma is jól szól a hangja, de azért a dúsan zengő mélységeket ne tőle várjuk. Mindenesetre már az első számnál látszott, nem ijesztette meg a kánikula, hiába volt harminc fok, a tőle megszokott vehemenciával, nagy levegőkkel, szépen frazírozva nyomta el a komplikált áriát.
Közben az jutott eszembe, amit még Norman Lebrecht kitűnő könyvében olvastam Domingo és Pavarotti hosszú éveken át tartó, 1990-ben befejezett nagy rivalizálásáról. A spanyol tenoristát még azzal is megvádolták, valójában nem is 1941-ben született, mint ahogyan állítja, hanem idősebb olasz pályatársánál. Hiába lobogtatta születési anyakönyvi kivonatát, a téves 1934-es dátum még egy zenei lexikonba is bekerült. A nyolcvanas években egyesek azt is megjövendölték, így korábban véget is érhet a pályafutása. A kilencvenes évek közepén már évi 16-18 millió dollárt bezsebelő Pavarotti ugyan mindig megelőzte az akkoriban csupán 10 milliót termelő Domingót a legjobban kereső klasszikus zenészek toplistáján, de a nagy olasz tenorista már 12 éve nincs közöttünk, és repertoárja sohasem volt ennyire sokszínű.
A hangversenyen közreműködő Grammy-díjas szoprán, Ana María Martínez Tosca imájával indított, amiből egyértelműen meg lehetett állapítani, gyönyörű hanganyaga van, muzikálisan, professzionálisan énekel, de valahogy hiányzik belőle az a pici plusz, az a lobogó tűz, amitől Domingóval tökéletesen egyenrangú művész lehetne. Szerencsére a két népszerű duettben, a Traviata Germont–Violetta és a Simon Boccanegra dózse–Amelia kettősében ez az árnyalatnyi különbség egyáltalán nem érződött, magas hőfokú, drámai erejű produkciót kapott a publikum. Még akkor is, ha a MÁV Szimfonikus Zenekarral kapcsolatban az volt az érzésem, jobb az együttes az önálló zenekari megszólalásokban, mint az operarészletekben. Ez persze lehet karmesteri hiba is, Eugene Kohn nem tűnt nagy formátumú, jelentős dirigensnek. Az is érdekes persze, hogy miért nem inkább az idén ötvenéves jubileumát ünneplő és az operajátszásban jóval nagyobb tapasztalattal rendelkező Szegedi Szimfonikus Zenekart kérték fel a kiemelt jelentőségű hangversenyre. A válasz itt is messzire vezetne, a klasszikus zene sokat emlegetett és a sporthoz hasonlítható „cocacolásításával” is összefüggésbe hozható, amire Norman Lebrecht már negyedszázaddal ezelőtt figyelmeztetett. Az ő jövendölése bejött, ebből a koncertből is látszik, a klasszikus zenében is előre törtek az üzleti szempontok.
Lehet ennek persze előnye is: egy olyan koncert szervezői, melyre a legdrágább jegyek majdnem ötvenezer forintba kerültek, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne legyen professzionális a hangosítás. A jobb helyeken legalábbis tökéletes volt a hangzás. Úgy látszik, amit a Szegedi Szabadtéri Játékoknak hosszú évtizedek alatt sem sikerült, azt itt elsőre megoldották, és kiderült, hogy elfogadható minőség esetén a komolyzene is élvezhető hangosítással.
Az üzleti szempont hátránya például az árukapcsolás. A koncert leggyengébb láncszeme a nagy sztár apuci ötvenes fiacskája volt: az ifjabb Plácido Domingo latin slágert énekelve vagy a csodált papával duettezve is kínos maradt. A hattyúk tavából a zenekar elé benyomorítva pas de trois-t táncoló Győri Balett különben tehetséges, fiatal szólistái sem nagyon illettek a műsorba.
Gesztusértékű volt ugyanakkor a zseniális ifjú szegedi zongorista, Balázs-Piri Soma felléptetése: Domingo maga vállalta, hogy Edvard Grieg a-moll zongoraversenyének első tételét a komponista kivetített hatalmas portréja alatt elvezényli. Soma fantasztikusan játszott, valóban virtuóz technikával szólaltatta meg a nehéz futamokat, a közönség pedig elragadtatva ünnepelte az előadókat. A zenei élmény befogadását segítették az óriási LED-képernyők, amelyekkel közel hozták Domingo muzikális dirigálását, Soma bravúros zongorázását.
A legnagyobb ovációval kétségtelenül Bánk áriáját fogadta a publikum, amit Domingo olaszul kezdett énekelni, majd amikor a „Hazám, hazám…” kezdetű sorhoz ért, magyarra váltott. Rögtön kitört a taps. A tűzpiros ruhában, spanyolos temperamentummal megszólaltatott szép zarzuela ária után a Csárdáskirálynőből Sylvia belépőjéért is roppant hálásak voltak a nézők Ana María Martíneznek, aki a sikert látva egyre nagyobb élvezettel dalolt.
A ráadásként elénekelt Besame mucho kiváló zárása volt a koncertnek, a közönség láthatóan elégedetten, jó hangulatban búcsúzott nagy kedvencétől.
Szinte hihetetlen: Plácido Domingo épp hatvan éve lépett először operaszínpadra. De már 46 év telt el 1973-as budapesti bemutatkozása óta is, amit akkor a háború utáni magyar operatörténet legnagyobb sikereként értékeltek. Rá tényleg igaz a slágerszöveg: „a mindenen túl a minden jön el”. Hallatlan szívóssággal túlélte a vastagbélrákot, a tüdőembóliát, az epehólyagja eltávolítását. Úgy tűnik, a Me too-botrány sem tudta megtörni, Salzburghoz hasonlóan Szegeden is hatalmas szeretettel, lelkesedéssel ünnepelte a közönség. Szegedi koncertje is azt bizonyította, ez a szeretet nem pusztán egy világbajnok hangnak szól, hanem egy olyan páratlan művésznek, akiben egyszerre van meg a muzikalitás, a drámai színészi erő, a magas értelmi és érzelmi intelligencia. Történhet bármi, ő már egy legenda marad, akit a publikum sohasem felejt el.
Hollósi Zsolt
English version:
Plácido Domingo celebrated its inaugural concert with the opening of the newest Hungarian sports complex on Wednesday evening, and the St. Gellert Forum in Szeged, which cost 8,256 seats at a cost of HUF 13.4 billion. As Bishop László Kiss-Rigó emphasized in his welcome speech, the stadium was intended to have a threefold function: besides sporting events, cultural and community events will be organized regularly. This will also begin preparations for the Szeged-Csanád Diocese's millennium celebration series, which will be held in 2030. In his inaugural address to the construction company, István Garancsi, which is affiliated with István Garancsi, the bishop said he thanked the government for the completion of the complex.
Otherwise, the Episcopal Stadium is really spectacular. Going to a turf field covered with white plastic sheets for the duration of the concert, I had the feeling that its size was not exaggerated, regardless of the current status of the local football team, a city such as Szeged could accommodate such a facility. The other issue is that a concert hall, a third bridge and much more would be needed, but this comparison would go too far.
The superstar was greeted with enthusiasm by the crowd, who started the quarter-hour delay due to the stopper around the stadium. To start off, Gérard Nemico della patria… began singing his great monologue in André Chenier III. felvonásából. This heavy aria is very much loved by opera friends, so it's always a good choice. True, only Plácido Domingo has switched to a baritone role only in the last decade, so the paper comes in: it is soaring, its voice is still good today, but we should not expect the rich reverberations. In any case, he was already at the first issue, not frightened by the panic, even though he was thirty degrees, with his usual vehemence, high airs, nicely phrased the complicated aria.
Meanwhile, I remembered what I had read in Norman Lebrecht's excellent book about Domingo and Pavarotti's long rivalry, completed in 1990. The Spanish tenor was even accused of not actually being born in 1941, as he claims, but of his older Italian counterpart. In spite of flagging his birth certificate, the erroneous date of 1934 was even included in the musical lexicon. In the eighties, some also prophesied it so his career could end sooner. In the mid-nineties, Pavarotti, who had already made $ 16 million to $ 18 million a year in the mid-nineties, was ahead of Domingo at the time with only $ 10 million on top charts of best-selling classical musicians.
The concert started with the prayer of the Grammy Award winning soprano Ana María Martínez Tosca, which clearly showed her beautiful voice, sings professionally, but somehow missed the tiny plus of the flaming fire that would make Domingo perfect . Fortunately, in the two popular duets, Traviata Germont-Violetta and Simon Boccanegra Dose-Amelia, this nuance of difference did not feel at all, and the audience received a dramatic production of high fidelity. Even if I had a feeling about the MÁV Symphony Orchestra, the band is better in solo orchestral performances than in opera parts. This could be a conductor mistake, of course, Eugene Kohn did not appear to be a large-format, significant conductor. It is also interesting, of course, why the Szeged Symphony Orchestra, celebrating its 50th anniversary and having much more experience in opera, was invited to this special concert. Here, too, the answer would go a long way, and is also associated with the much-mentioned "cocoax" of classical music, which Norman Lebrecht warned about a quarter of a century ago. His prophecy came in, and this concert also shows that the business aspects of classical music have broken through.
Of course, this can also be an advantage: the organizers of a concert costing almost fifty thousand forints cannot afford the luxury of not being professional in sound. At least in the right places, the sound was perfect. Apparently something that the Szeged Open-Air Games has failed to do for decades has been solved here for the first time, and it turns out that, with acceptable quality, classical music can be enjoyed with the sound.
The disadvantage of the business aspect, for example, is tying. The weakest link in the concert was the big-daddy's daddy fifties: singing the Latin hit Plácido Domingo or dueling with his admired dad. Otherwise, the talented young soloists of the Ballet Győri dancing pas de trois from the Swan Lake to the band did not fit very well.
At the same time, it was gesture-worthy to play the brilliant young Szeged pianist Balázs-Piri Soma: Domingo himself undertook to conduct the first movement of Edvard Grieg's piano concerto in Minor under the projected huge portrait of the composer. Soma played fantastic, really virtuosic technique in the difficult races, and the audience celebrated the performers with delight. Enormous LED screens helped bring the music experience to life, bringing Domingo's musical conductor, Soma's brilliant piano playing.
With the biggest ovation, Bánk's aria was undoubtedly welcomed by the audience, which Domingo began singing in Italian, and when he reached the line beginning with "My country, my country ..." he switched to Hungarian. The applause broke out immediately. After a lovely zarzuela aria in a fire-red dress with a Spanish temperament, the Queen of Spades was also very grateful to the audience for Sylvia's entry, Ana María Martínez singing with increasing success.
Besame mucho, sung as an accompaniment, was an excellent conclusion to the concert, with the audience seemingly happy and saying goodbye to their big favorite.
Almost unbelievable: Plácido Domingo made his first appearance on the opera stage sixty years ago. But it has been 46 years since its debut in Budapest in 1973, which at that time was considered the greatest success in Hungarian post-war opera. The hit text is really true: "beyond everything, everything comes." With untold toughness, she survived colon cancer, pulmonary embolism, and gall bladder removal. The Me too scandal does not seem to have broken, as in Salzburg, the audience in Szeged celebrated it with great love and enthusiasm. His concert in Szeged also proved that this love is not just for the voice of a world champion, but for an unrivaled artist who is at the same time musical, dramatic acting, high intellectual and emotional intelligence. Anything can happen, he's already a legend that the audience will never forget.
Zsolt Hollósi
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés