Mint ahogy az opera címe is jelzi (Traviata = "a tévedt nő"), hőse egy hölgy, aki a polgári erkölcsök szerint igencsak kifogásolható életet él, azaz könnyedén keveredik felületes szerelmi kalandokba mindenféle férfival - no, szóval értitek. A 18. századi párizsi szalonokban mindenki jól ismeri, egyrészt a fentebb említett okból, másrészt mert nagyon szép. Becsületes neve Valery Violetta, de mindenki csak "Kaméliás hölgy"-ként ismeri, mert kedvenc virága a kamélia.

Tudni kell ugyanakkor erről a hölgyről, hogy "foglalkozása" ellenére nemes érzelmű, s ami még rosszabb: tüdőbeteg. Akkoriban pedig ezt a betegséget nem igen tudták gyógyítani. No de, ne húzzuk hosszabbra főszereplőnk bemutatását, térjünk rá a történetre!

Ez pedig nem máshol veszi kezdetét, mint főhősnőnk vidám társasággal teli szalonjában. A szokásos szórakozást azonban emlékezetessé teszi, hogy egy ifjú, név szerint Alfréd, Germont Alfréd, egyszer csak szerelmet vall a betegsége miatt kissé pihegő s a társaságtól visszavonult Valery Violettának.
Mint azt sejthetjük, a Kaméliás hölgy számára az efféle jelentek nem voltak újszerűek, ezúttal mégis megérintette a szívét, hogy egy fiatal férfi őszinte érzelmekkel közeledik hozzá, nem úgy, mint a férfiak általában. Végül úgy vesznek búcsút egymástól, hogy a nő egy szál kaméliát ad a fiúnak, mondván, hogy amint a virág elhullatta szirmait, szívesen látja ismét.

Erre pedig nem kellett sokat várnia egyikőjüknek sem. Nem szaporítom a szót, a lényeg, hogy fergeteges nagy szerelem alakult ki közöttük, afféle igazi, ami - mint tudjuk - gyökerestül felforgatja az ember életét és megnemesíti a lelket.

 Az opera második felvonásában már egy párizs környéki villában találjuk a szerelmeseket, a legnagyobb földi boldogságban, harmóniában. Ám a történetből nem lett volna sem regény, sem opera, ha ez így is marad. A harmóniának tehát meg kell törnie. A sors (vagy inkább a történetíró) a fiú apját, Germont Györgyöt szemelte ki erre a kegyetlen feladatra: megtudván, hogy fia egy egykori kurtizánnal él, azonnal felkeresi a hölgyet, hogy eltávolítsa őt fia életéből. Az ok pedig: rossz híre tönkreteszi a családját, Alfréd életét, és Alfréd húgáét is, aki egy igen jó házasságtól eshet el emiatt a szégyenfolt miatt.

És most derül ki igazán, hogy Valery Violetta mennyire szerelmes. Úgy dönt ugyanis, hogy szerelme érdekében elhagyja őt, lemond róla, hogy ne tegye tönkre az életét. A döntésbe persze majd' belehal, de végigcsinálja: búcsúlevelet ír Alfrédnak, melyben közli, hogy szép volt, jó volt, ennyi volt. A fiú persze mérhetetlenül elkeseredik ezen. Fogalma sincs róla, hogy apja áll mindennek a hátterében.

Legközelebb egy párizsi bálon találkoznak össze, melyre a Kaméliás hölgy egy régi udvarlójával érkezik. Germont Alfréd, mint megsértett szerelmes, ellenségesen viselkedik, s egy kártyaparti során majdhogynem nekiesik a férfinak, Valery Violettát pedig több ízben szándékosan megsérti és megalázza - a nőnek késszúrás minden egyes bántó szó. De mikor Alfréd az egész társaság szeme láttára pénzt vág az arcába, "Én ezt az asszonyt megfizettem!" felkiáltással, gyenge és beteg teste nem bírja tovább a sértéseket, ájultan esik barátnője karjaiba.

Ekkor érkezik meg a társaságba Alfréd apja, aki, látván, mi történt, leteremti a fiát, amiért ilyen csúnyán bánt egykori szerelmével. A nő önfeláldozását azonban még mindig nem tárja fel előtte.

Violetta ágynak esik. A harmadik felvonásban súlyos betegen fekszik otthonában, napjai megszámlálva. Ekkor levél érkezik a szigorú apától, aki megírja neki, hogy mindent elmondott Alfrédnak, így szerelmese tudja, hogy önfeláldozásból vállalta ezt az egész színjátékot. Hamarosan Alfréd személyesen is megérkezik. Kibékülnek, szerelmesen ölelgetik egymást. Alfréd apja is beállít, és belátja, hogy kegyetlen volt, mikor szakításra szólította fel Violettát.

Akár "happy end" is lehetne a történet, de mégsem az. Késő bánat, késő bú - Violetta már nagyon beteg, s Alfréd karjai közt meghal - biz' ez nagyon szomorú...