Amikor már azt hinnénk, a Me Too kampány lecsengett, hogy a józan ész lassan felülkerekedik a szélsőséges érzelmeken, az igazság pedig a hazugságon, érkezik a hír: Plácido Domingónakaz állásába került a vád. A vád, amely az ő esetében egészen komplex: állítólag beleduruzsolt valaki fülébe, mások szerint megfogta a térdüket az asztal alatt, megint mások pedig konkrétumok híján csak annyit mondtak, hogy látszott rajta a vágy, ezért roppant kellemetlenül érezték magukat. Ketten le is feküdtek vele, de azt még ők sem merték állítani, hogy nem önszántukból. És így tovább, csak a szokásos.
Sehol egy konkrét nemi erőszak, sehol egy nyilvános lebukás, csak a liberálisok letarolta világban a fizikaival egyenértékű „verbális erőszak”, amelyet a mai nők a jelek szerint már nem is tudnak határozottan visszautasítani, ahogyan a Neander-völgy óta nők nemzedékének ezrei. Nem, ők rohannak az újságokhoz, a bíróságra – na, nem akkor, hanem most, harminc, negyven év elteltével. Hogy azóta miért hordozták magukban a szörnyűséget, miért nem akkor léptek, amikor Domingo a fülükbe suttogta sikamlós vágyát, arra nincs válasz. Azzal viszont valamennyi telesírja a világsajtót, hogy egy szóbeli ajánlat miatt kisiklott az egész életük, sőt, össze is omlott a rettenetes történések súlya alatt.
Domingo mindenesetre bejelentette, hogy nem akarja zavarni művésztársait, a New York-i operaház társulatát, ezért inkább lelép a színről. Lelép ötvenegy esztendő után. Lelép azért, mert néhány elmebeteg terrorista megvádolta, és állításait bizonyítani nem tudta ugyan, de ma már bemondásra meg lehet semmisíteni egy nagy művész magánéletét. Mostantól mindig lesz egy aprócska „de” szócska, ha bárki szóba hozza a világ valaha élt egyik legnagyobb operaénekesét. Ahogyan Marton László esetében is megtapasztalhattuk: őt is a megváltó halál szabadította ki saját életművének fogságából. Mert addigra embernek, művésznek rongy alakok telekiabálták a világot, bizonyítani ők sem tudtak, de nem is kellett nekik. Annyi elég volt, hogy Marton betegsége elhatalmasodjon, és amikor meghalt, undorító, vérlázító kommentárok sokaságát olvasta az ember megdöbbenve, holtat átkozó, elvakult, gyűlölködő senkiket, az emberi gonoszság anonim letéteményeseit.
Most Plácido Domingóval történik ugyanez, és a hetvennyolc éves emberen jó eséllyel taszítottak egyet a sír felé. Úgy távozik majd el, hogy senki nem bebizonyított be semmit. Itt tartunk ma ember és ember közötti kapcsolatokban, törvényességben, az elemi jóérzés és a római jog legnagyobb dicsőségére.
Azonban Plácido Domingo sem ártatlan. Nem, nem abban, amit felhoztak ellene, azok a régi történetek vagy igazak, vagy nem, de arra egyetlen vád sem elég, hogy negyven év lenullázzon egy világsztárt. Domingo abban hibás, hogy hallgat és menekül.
Ez az ember hetvennyolc éves. Dúsgazdag, a világ minden részén fellépett, milliók rajonganak érte. Maga mondja, hogy elénekelt mindent, amit szeretett volna. Mára mindent elért, amiről gyermekfejjel csak álmodott. Az emberek emlékezetéből már nem lehet kiradírozni, ott van és ott is marad lemezek, újságok, könyvek millióinak borítóján, címlapján. Az életmű kész, az életmű lezárult.
Most pedig azt mondja: „kértem, hogy visszavonulhassak.”
Arra gondol az ember, hogy rendben, vonuljon vissza, majd ugyanezzel a lendülettel tartson sajtótájékoztatót, ahol lerántja a leplet az egész rendszerről. Elmondhatná, hogy mi igaz és mi nem a vádakból. Részletezhetné, hogy amit tett, szerinte miért nem erőszak. Hogy mindannyian megkergültünk talán, hogy évtizedek után alkalmi tapizások és túlfűtött megjegyzések miatt kicsináljuk egymást? Hogy az egész Me Too kampány lényegében sima levadászása ismert és gazdag embereknek, és – legalábbis Amerikában – a busás kártérítés mozgatja a feljelentőket. Hogy ő a maga részéről senkitől nem kér elnézést, boldog, hogy férfinak született, és nem engedi, hogy művészként, emberként megalázzák. Még arról is szót ejthetne, hogy mostani kiállásával más alaptalanul megvádolt művésznek igyekszik segíteni, akiket ugyanígy, bizonyítékok nélkül tönkretettek.
Domingo megtehetné ezt, mégsem teszi meg. És ebből az aprócska tényből tűnik ki leginkább, micsoda szellemi és akarati alávetettségben élnek művészek, ismert emberek. Még akkor sem mernek szembefordulni a rendszerrel, még akkor sem leplezik le, nem lázadnak fel ellene, amikor szó szerint az emberi méltóságuktól is megfosztják őket. A katolikus hitéből erőt merítő és nyilvánvalóan eleve tökös Mel Gibsonon kívül valamennyi sztár elviseli, hogy felmosórongyként használják, ha áthágja a határokat. Ami esetünkben pusztán annyit jelent, hogy az uralkodó ízlésdiktátummal szemben az illető a saját útját járja.
Nem, nincs kivétel. Most Domingo, holnap te, holnapután ő. Mindannyian sorra kerülünk az eszét vesztett nyugati kultúrkörben. Persze, csak ha hagyjuk. (Nem, nem fogjuk hagyni.)
Megnyugtatásul közlöm a tisztelt olvasóval, hogy a jelek szerint elég sok előadás elmarad majd mostanában a világ operaházaiban. Nyilvánvalóan teljesen függetlenül a fenti esettől a londoni operaház szintén felfüggesztette Vittorio Grigòlo énekest, aki a társulat múlt heti japán turnéja alkalmával – állítólag – szexuálisan zaklatott egy kórustagot. A The Sun szerint valakinek a fenekére csapott. Szerintem nem elég a tűzhalál, előtte kerékbe is kell törni a gazembert. De még az előtt: könyörgöm, akasszuk fel!
When we would believe it already, Me Too a campaign was over, that the common wit overcomes the extreme emotions slowly, the truth though on the lie, the news arrives: the charge cost Plácido Domingo his position. The charge, which is complex entirely in his case,: allegedly murmured into somebody's ear, it took their knee under a table according to others,
others said only so much lacking facts though again that the desire showed on him, they felt exceeding unpleasantly because of this. Two people slept with him, but even they did not dare to claim it, that not voluntarily. And like this longer, only the usual.
Nowhere an actual rape, nowhere a public getting caught, only the liberálisok tantamount verbal one devastated it in a world with the physical one violence, that the today's women do not can already resolutely according to the signs to reject, as a thousand are women since Neander Valley for his generation. Not, they rush to the newspapers, onto the court – oh, not then, but now, thirty, with the passing of forty years. How the monstrosity was carried why in themselves since then, for what you do not make a step when Domingo whispered his obscene desire in their ear, that way there is not an answer. It on the other hand some cries the world press, that all of their life came off rails because of an oral offer, indeed, collapsed under the weight of the terrible happenings.
Domingo announced that he does not want to disturb his fellow artists, the New York opera house's association whatever, scraper from the colour rather because of this. He scraper after fifty-one years. Scraper because of that, because some insane terrorists accused it, and was not able to prove his statements though, but today already onto an announcement it is possible to eliminate a big artist's privacy. He will be a change but a particle always if anybody mentions one of the world's largest opera singers lived once henceforth As we may have experienced it in Marton László case: he the redeemer a death set it free from its captivity for his own oeuvre. Dared by that time for a man, an artist rag shapes shouted the world, they were not able to prove themselves, but they did not need him. Enough were so much that Marton is his illness encroach, and when he died, sick, the man read the multitude of outrageous commentaries being shocked, dead one cursing, gone blind, spiteful nobody, the anonymous depositories of the human evil.
The same one happens to Plácido Domingo now, and one was repelled with a good chance on the seventy-eight year men towards the grave. Leaves so then away, that nobody not proven in nothing. We are here today in contacts between a man and a man, legality, onto the largest glory of the elemental goodwill and the Roman law.
Plácido Domingo is not innocent however. No, no what was brought up against it, those old stories or true, or not, but that way one single charge does not burn, that forty years zero a star. Domingo it wrong, how keeps silent and escapes.
This man is seventy-eight year one. Opulent, the world made an appearance on all of his parts, a million are enthusiastic about him. Himself says that what he would have liked sang everything. About what he dreamed only as a child reached everything by today. May not be from the people_nation recollection already to erase, there he is and discs, newspapers, books are left for a million there on his cover, his title page. The oeuvre ready, the oeuvre finished.
Says it though now: I asked me to be allowed to withdraw.
The man thinks of it, that all right, let him withdraw, let him keep a press conference with the same impetus then, where he unveils all of the system. Could relate what is true and what not from the charges. He could detail why what he made is not violence according to it. That all of them became crazy maybe, that after decades occasional pawing and we do each other in because of overheated comments? That all Me Too in the essence of a campaign flat hunting for known and rich people_nation, and – at least in America – the abundant compensation moves the complainants. That he from his own part asks indulgence, happy one of nobody, that was born a man, and does not allow it, that it is humiliated as an artist, a man. He could mention that somebody else accused unduly tries to help who they ruined in the same manner, without evidences with an artist's current projection.
Domingo could do this, does not do after all. And is manifest from this tiny fact mostly, what artists, known people_nation live in intellectual and volitional subjection. They do not dare to turn with the system, yet even then then it is revealed, they do not rise up against it, when they are deprived of their human dignity according to a word. From the Catholic's faith strength drawing and some stars tolerate that it is used as a floorcloth if he violates the borders apart from marrowy Mel Gibson from the beginning apparently. What means so much merely in our case that the person follows his own way opposite the prevailing taste diktat.
Not, there is not an exception. Now Domingo, tomorrow you, day after tomorrow he. All of them we come next his reason in a lost western culture complex. Of course, only if we leave it. (No, no we will leave it.)
Soothing I inform the respected reader that rather many lectures are canceled then recently in the world's opera houses according to the signs. The London opera house suspended it likewise because of the above case totally independently apparently Vittorio Grigòlo singer, who the association is with the occasion of his last week's Japanese tour – allegedly – a choir member harassed sexually. The pounced on somebody's bottom according to Sun. The death in the flames do not burn according to me, it is necessary to break the villain on the wheel before it. But yet it: I beg for it, let us hang it!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés