Hunding erdei kunyhójában egy üldözött férfi keres menedéket. A ház asszonya szívesen fogadja. Hazaérkezik Hunding is. Kiderül, hogy az idegen családja a házigazdáénak halálos ellensége, Hunding a jövevényt másnapra párviadalra hívja ki. A háziasszony és az idegen fokozatosan ráébrednek arra, hogy ösztönös rokonszenvük nem véletlen: testvérek ők -Siegmund és Sieglinde -, akiket gyermekkorukban szakítottak el egymástól. Siegmund képes arra, amire senki más: kihúzza a ház közepén álló fából a Nothungot, azt a kardot, amelyet apjuk, Wiilse, azaz Wotan hagyott rá. Siegmund megszökteti Sieglindét. A testvérek szerelme felháborítja Frícka istennőt, felszólítja férjét, a főistent, Wotant, hogy a párviadalban Hundingot segítse. Wotan - annak ellenére, hogy a testvérek az ő gyermekei - végül meghátrál, és ráparancsol lányára, Brünnhildére, a walkürre, hogy a harcban ne Hundingot, hanem Siegmundot veszejtse el. Amikor azonban a walkür megismeri a szerelmeseket, ellenszegül a parancsnak, és Wotannak magának kell beavatkoznia a harc kimenetelébe. Siegmund meghal, de elpusztul Hunding is. Brünnhilde a széttört Nothung darabjait Sieglindére bízza, hogy majd születendő fiáé legyen. A főisten szigorúan megbünteti engedetlen lányát: kitaszítja a walkürök közül, egy lángoktól körülvett sziklára viszi, és álmot bocsát rá mindaddig, amíg majd egy bátor halandó férfi fel nem ébreszti.