Az alattvalók szeretett királyukat várják a stockholmi királyi palotában, 1792-ben. A tömegben azonban ott egy kis csoport, mely személyes bosszúvágytól hajtva, merényletre készül. Vezetõjük Horn és Ribbing. III. Gusztáv köszönti az egybegyûlteket, mielõtt azonban az államügyekkel foglalkozna, apródjától, Oscartól veszi át a következõ udvari álarcosbálra meghívottak listáját. Köztük van Amelia, a király személyi titkárának, és védelmezõjének: René Anckarströmnek felesége is. Gusztáv titokban régóta szerelmes az asszonyba, most a név olvastával újból fellángol az elfojtott szenvedély. Az elmerengõ uralkodót látva az összegyûltek azt hiszik, az ország gondjain töpreng... Gusztáv távozásra szólít fel mindenkit. René Anckarström lép be, aggasztja a király ellen szõtt összeesküvés. Gusztávot azonban nem érdekli az árulók listája, nem kíván több vért ontani, beleunt az erõszakba, mint mondja, népének szeretete úgyis megvédi õt. René figyelmezteti: az ország jövõje függ a király épségétõl. A fõbíró érkezik egy számûzõ paranccsal, mely Ulricára, az ördöggel paktáló jósnõre vonatkozik. Oscar védelmébe veszi a "boszorkányt", aki a nép szeretetét élvezi. Gusztáv már belefáradt a szigorú ítélkezésbe, úgy dönt hát, színházi kedvtelésének hódolva mindenkit álruhába öltöztet, s ellátogatnak Ulricához, hogy megbizonyosodjanak a vádak igazságáról. Tervét közli az idõközben visszahívott udvarral. Az összeesküvõk jó alkalmat látnak a gyilkosságra. René megsejtve ezt, aggódik a király életéért.

A jósnõ rejtekhelyén Ulrica az összegyûlt tömeg elõtt a Sátánt idézi. Gusztáv halásznak öltözve érkezik. Tanúja, amint Christiannak, az egykori matróznak a jósnõ gyors sikert ígér. Gusztáv tréfából pénzes zacskót, és egy tiszti kinevezést csúsztat titokban a tengerész zsebébe. A nép ujjong a jóslat beteljesülésén. Váratlanul Amelia kér négyszemközti találkozást Ulricától. A jósnõ mindenkit kiküld, Gusztáv azonban elrejtõzik. Amelia feltárja Ulricának, hogy tiltott szerelem emészti a király iránt. Gusztáv örömmel hallja a vallomást. Amelia megoldást keres nehéz helyzetére. Ulrica egy füvet ajánl, melynek fõzete feledést hozhat neki, ha saját kezûleg tépi le éjfélkor, az akasztófadombon. Gusztáv elhatározza: titokban követni fogja az asszonyt. Amelia távozása után megérkezik a többi álruhás. Gusztáv, Ulrica megtréfálására tengerészdalt énekel, melyben saját személyes szabadságáról és szerelmi vágyáról is vall. Majd a jósnõhöz fordul, aki rájön, hogy egy úrral áll szemben. Azt jósolja neki, hogy a közeljövõben egy barátja meg fogja ölni. Mindenki megborzad. A balsejtelmet csak fokozza, hogy Ulrica szerint az lesz a gyilkosa, akivel legelõször szorít kezet. Végszóra érkezik René, és mit sem sejtve kezet fog a királlyal. E gesztus mindenkit megnyugtat, hiszen Renérõl senki sem feltételezi, hogy valaha is királygyilkos lehetne. Kintrõl az uralkodót ünneplõ nép tódul be, Gusztáv örömujjongástól övezve leplezi le magát. Gondolatban már az akasztófadombra indul, Amelia után... Egyedül Ulrica látja a sötét jövõt. 

Az Anckarström-házban, hajnalban René, elvakultan a féltékenységtõl és a megalázottságtól, Amelia életét követeli vezeklésül. Amikor azonban az asszony utolsó kívánságként gyermekét szeretné megölelni, a férfi szíve megesik rajta: úgy érzi, az igazi bûnös a hamis barát, a király, akiért éjt nappallá téve dolgozott, s aki most egész életét sárba tiporja. Horn és Ribbing érkezik. René közli velük, mindent tud az összeesküvésrõl, melyhez csatlakozni kíván. Mivel mindhármójuknak személyes indítéka van a bosszúra, sorshúzással döntik el, ki lesz a végrehajtó. A belépõ Ameliának kell kihúznia a cédulát egy urnából. A név: René... Oscar az esti bálra szóló meghívással jön. A bál kitûnõ alkalmat kínál majd a gyilkossághoz. Ameliát balsejtelmek gyötrik, figyelmeztetnie kell Gusztávot.
Gusztáv jól látja: a helyzet tarthatatlan, viselkedése lehetetlen. Parancsot ír, melyben Renét hazájába, Finnországba nevezi ki kormányzónak. Amelia követni fogja férjét, így a házasságtörés kísértése megszûnik, bár a kínzó szerelem örökre megmarad. Gusztáv szívében felébred a halálfélelem és halálvágy kettõssége. Oscar egy figyelmeztetõ levelet hoz, mely arra inti Gusztávot, a bálban az életére törnek. Õ azonban hajthatatlan: látni kívánja Ameliát, hogy elbúcsúzzon tõle. 
Az álarcos forgatagban elvegyülnek az összeesküvõk. René unszolására Oscar elárulja, milyen jelmezt hord a király. Miközben a háttérben a színészek Gusztáv szerelemrõl szóló darabját játsszák, Amelia még egyszer megkísérli figyelmeztetni õt. A férfi felismeri "névtelen jóakaróját", s épp végsõ búcsúra készül, amikor René hozzálép, és tõrét a szívébe mártja. A vendégek azonnali megtorlást kívánnak, Gusztáv azonban megbocsátásra inti õket. Utolsó erejét összeszedve mindenki elõtt kijelenti, hogy René becsületén nem esett folt, s átnyújtja a kinevezési okmányt. René késõn ébred rá, milyen elhamarkodottan ítélkezett a király felett. Amelia és Oscar döbbenten áll a haldokló mellett. Svédország népe pedig rettegve kiáltja: "Szörnyû éjszaka!"