Othello - nem nehéz kitalálni, hogy ő a főszereplő. Ő Ciprus szigetének szigorú kormányzója, aki legyőzte az ellenséges török hajóhadat. Felesége a gyönyörű szép Desdemona, akit szépsége nagy bonyodalomba kever, hiszen szerelmes lesz belé Roderigo, egy velencei nemes. De nincsen izgalmas történet bajkeverő nélkül! Ez Jágó, Othello zászlósa lesz - de ne szaladjunk még ennyire előre! Meg kell még ismernetek Cassiót, a kapitányt, valamint Emiliát, Jago feleségét és két kisebb szereplőt: Montanót, Ciprus korábbi kormányzóját, és Lodovicót, a velencei követet. 
Az első felvonásban Ciprus kikötőjében találjuk magunkat, ahol éppen vihar tombol. Ciprus szigetének népe térden állva könyörög az éghez, hogy múljon el a szörnyű vihar. A hangulat azonban hamarosan ünnepibe fordul, hiszen megérkezik a kikötőbe Othello győztes gályája: a hazatért kormányzó diadalmasan hirdeti ki a török hajóhad feletti győzelmét.

A csatában elfáradt kormányzó rögtön a palotájába vonul. Roderigo és Jágó azonban a színen marad, s felfedik egymásnak titkaikat: Roderigo bevallja Jágónak, hogy szerelmes Desdemónába, Othello feleségébe. Jágónál a vallomás megértésre talál, sőt, megígéri Roderigónak, hogy így vagy úgy, de össze fogja hozni Desdemónával. De nehogy azt higgyük, hogy barátságból teszi mindezt! Valójában bosszú vezérli. Hiszen gyűlöli Othellót, amiért nem őt, hanem Cassiót nevezte ki kapitánnyá. S míg Ciprus népe ünnepel, kezdetét veszi a cselszövés: Jágó ráveszi Roderigót - aki, valljuk be, kissé együgyű figura -, hogy kössön bele Cassióba. Hogy biztosítva legyen a csetepaté, Cassiót még le is itatja, ami nem is olyan nehéz feladat, hiszen a kapitány elég rosszul bírja az alkoholt. El is veszíti a fejét, mikor Roderigo kötözködni kezd vele, s mikor Montano, a sziget korábbi kormányzója szét akarja választani őket, véletlenül megsebesíti őt. 
És micsoda pech! Othello épp ekkor lép ki palotájából, és látja, milyen véres vita folyik. Mikor megtudja, mit tett Cassio, azonnal megfosztja őt kapitányi rangjától. Jágó tehát egyvalakin már bosszút állt. De a történetnek még koránt sincs vége!

Mikor kiürül a zajos színtér, Othello kettesben marad Desdemónával, akit felébresztett a csetepaté zaja. Szerelmük biztos és zavartalan: az újra felragyogó csillagok alatt Othello magához öleli hitvesét.

 A második felvonásban Jágó akcióba lendül: a rangjától épp az imént megfosztott Cassióhoz fordul (micsoda álságos egy alak!), és, mint aki segíteni akar neki, azt tanácsolja, hogy forduljon Desdemónához. Hiszen Othellóhoz Desdemónán át vezet az út, a bájos asszony bármire rá tudja venni szigorú férjét, még arra is, hogy gondolja meg magát, s vegye vissza Cassiót kapitánynak. Desdemóna hamarosan meg is jelenik a színen Emilia kíséretében, s Jágó unszolására Cassio hozzá fordul segítségért. Alighogy befejezik szóváltásukat, Othello épp megjelenik: még látja, amint Cassio és Desdemóna elköszönnek egymástól. És hogy az ördög mindig megtalálja az ember gyenge pontját, mi sem bizonyítja jobban, hogy ez az ártatlan jelenet képes felpiszkálni Othello féltékenységét! No, persze erre Jágó is rátesz még egy lapáttal. Azt tanácsolja Othellónak, hogy jobb, ha résen lesz, és odafigyel egy kicsit az asszonyra. Főleg arra, hogy miket beszél - azzal ugyanis könnyen leleplezheti magát.
Othello azért próbál uralkodni magán, és igyekszik elhessegetni magától a zöld szemű szörnyet: Ám szegény Desdemóna épp ekkor hozakodik elő neki Cassio ügyével, amit a férj nem tud másra magyarázni, mint hogy a szeretőjéért akar közbenjárni előtte az asszony! Othello elhárítja a kérdést, mondván, hogy most fáj a feje. Desdemona erre, mint egy igazi szerető feleség, át akarja kötni férje homlokát a kendőjével, de Othello dühösen a földre veti a kendőt. Emilia veszi fel a földről, de Jágó rögvest ki is csavarja a kezéből, mielőtt még Desdemonának visszaadhatná. Hogy miért veszünk el ennyire a részletekben? Mert ez egy nagyon is fontos pillanat, meglátjátok, miért!

Jágó érzi, hogy most kell pusztító lángra lobbantani a féltékenység apró szikráját Othello szívében, ezért tovább ügyeskedik. Azt hazudja neki, hogy egyszer megleste Cassiót, mikor aludt, és álmában Desdemónát emlegette és titkos viszonyukat. A végső lökést is megadja Othellónak: megkérdi tőle, emlékszik-e arra a kendőre, amit Desdemona mindig magánál hordott (hogyne emlékezne, hisz ezt Othello maga ajándékozta neki szerelme zálogául). Azt hazudja, hogy ezt a kendőt nemrég Cassio kezében látta. Ennyi elég is ahhoz, hogy a felbőszült Othello bosszút esküdjön neje ellen.

 A harmadik felvonásban már pattanásig feszül a húr. Othello újra és újra megbizonyosodik felesége vélt hűtlenségéről. Először is, mikor újból találkozik Desdemónával, az asszony nem tudja odaadni neki azt a bizonyos kendőt (hogy is tudná, hiszen Jágó ellopta!), aztán pedig Jágó újabb megrendezett jelenete győzi meg a csalásról: a gonosz bajkeverő a kendőt becsempészte Cassio szobájába.
Othello magán kívül van a dühtől, mikor újabb lesújtó hír éri: Velence követe érkezik a kikötőbe azzal a paranccsal, hogy a velencei dózse Othellót visszahívja, s Cassiót nevezi ki a helyébe kapitánynak. Othello szinte őrjöng. A követ előtt bántalmazza Desdemónát, akinek órái már meg vannak számlálva. Jágó ugyanis rábeszélte Othellót, hogy az asszonyt fojtsa meg éjszaka az ágyában.
A felvonás végén Othello összeesik a sok izgalomtól, ami érte. S bár még nem vitte véghez szörnyű tettét, Jágó tudja, hogy diadalmaskodott felette: ördögi kacajjal tapos rá a földön heverő Othellóra.

 A negyedik felvonásban feltámad bennünk a remény, hogy nem, nem történhetik meg, hogy ez a szerencsétlen, ártatlan asszony egy ilyen buta félreértés áldozatává váljon. Desdemona épp lefeküdni készül, Emilia kifésüli a haját, majd, mikor kimegy, Desdemona imádkozik, s nyugovóra tér. Már alszik, mikor Othello belép a szobájába. Szépséges feleségét megpillantva egy pillanatra ellágyul a szíve, és csókkal ébreszti fel. Desdemona megrémül, mikor férje baljós hangon szól hozzá, és megkérdezi, meggyónta-e minden bűnét. Desdemona hiába próbálja bizonygatni neki, hogy soha nem volt viszonya Cassióval, Othello nem hallgat a szavára. Desdemona végső kétségbeesésében azt kéri, hívassák ide Cassiót, hogy alátámassza igazát. Mikor Othello azt mondja neki, hogy Cassio meghalt, Desdemona riadtan sikolt fel: látja, hogy nincs többé senki, aki ártatlanságát bizonyíthatná. De Othello félreérti a sikolyt, azt hiszi, hogy szeretőjét halálhíre váltotta ki az asszonyból. Végtelen haragra gerjed, és megfojtja a szerencsétlen asszonyt.
Csend ül a színpadra, síri csend. Majd hirtelen vad dörömbölés kezdődik: Emilia rohan be a színre, hogy elmondja Othellonak: Cassio megölte Roderigót. Ekkor pillantja meg a haldokló Desdemónát, és segítségért kiált. Lodovico, Cassio, Jágó és Montano siet a színre, s kiderül Othello számára is az igazság: Desdemona Jágó cselszövésének áldozatává vált. Mikor Othello karddal akar Jágónak rontani, az elmenekül. Így Othello saját magába szúrja a kardot, és Desdemona ágya előtt holtan összerogy.