Az opera története a régi egyiptomi időkben játszódik, mikor még fáraók uralkodtak, papok döntöttek háború és béke kérdésében, s mikor a legyőzöttekre halál vagy rabszolgaság várt. Ezekben az időkben élt Aida, aki az etióp király leánya volt, de egy háború során fogságba esett, és a fáraó lányának rabszolganőjévé vált. Királyi származása azonban ismeretlen maradt mindenki előtt. Aida azonban nagyon szép volt, s beleszeretett Radamesz, az egyiptomi seregek vezére.

Szerelmüket titokban kellett tartaniuk, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy magas rangú, az egész nép által tisztelt hadvezér egy rabszolgát válasszon párjául? Micsoda botrány lett volna belőle! Hisz nem elég, hogy nem egymáshoz valóak, de ráadásul Radameszre a fáraó lányának, Amnerisznek a keze vár! Nem is csoda hát, hogy Amnerisz a lelke mélyéből gyűlöli Aidát, a rabszolgáját, akiről gyanítja, hogy viszonya van az "ő" Radameszével...

Ha helyzet már így is elég bonyolult, de mindezt még tovább bonyolítja, hogy Etiópia királya hadseregével megtámadja Egyiptomot. Az egyiptomi papok nem maradnak restek: tüstént kikérik Ízisz istennő tanácsát arról, ki legyen az ellentámadást indító seregek fővezére. Radamesz ég a vágytól, hogy ő legyen a kiválasztott. A bolond! De hisz ő sem tudja, hogy szerelme apja, Amonasro király ellen folyik a háború...

És milyen kegyetlen a sors: Aidának épp jelen kell lennie, mikor Radamesz megtudja, hogy az istennő őt jelölte ki hadvezérül. S míg Radamesz büszkén veszi át a főpaptól a szent kardot, Aida szívében szörnyű háború dúl: apja vagy szerelme győzelméért imádkozzon? Azt hiszem, egyikünk sem lenne szívesen a helyében.

Amneriszt, a fáraó leányát is kétségek gyötrik. Vajon jól sejti, hogy Aida szerelmes az ő jövendőbelijébe? Hogy erről megbizonyosodjék, gonosz tervet eszel ki: azt mondja Aidának, hogy az ifjú hadvezér meghalt a csatában. Mikor látja, mennyire kétségbeesik Aida a hír hallatán, s mennyire boldog lesz hirtelen, mikor bevallja neki, hogy a hír nem igaz, megbizonyosodik róla, hogy Aida és Radamesz valóban szerelmesek. Féltékenységében szörnyű haragra gerjed.

Mindeközben zajlik a háború. A csatából az egyiptomiak kerülnek ki győztesen, s Radamesz sok etióp fogollyal tér haza. A foglyok között Aida felismeri az apját. Odarohan hozzá, megöleli. Azt azonban titkolniuk kell, hogy az apja a király, hiszen az egyiptomiak egész biztosan megölnék, ha ez kiderülne. S így, fogolyként mi lesz a sorsuk? A főpap a halálukat akarja, Radamesz azonban kegyelmet kér számukra a fáraótól, s az uralkodó az ő kívánságát teljesíti. Aidát és apját azonban túszként fogva tartják. A fáraó egyben bejelenti, hogy lányát, Amneriszt Radameszhez adja feleségül, így halála után a győztes hadvezér lesz majd az uralkodó.

Radameszt mindez azonban nem teszi boldoggá, továbbra is Aidát szereti. Aidának azonban döntenie kell: apjához vagy Radameszhez tartozik-e inkább? Apja ugyanis arra kéri, csalja ki a hadvezérből, merre vonul legközelebb az egyiptomi sereg, hol marad védtelen a birodalom. Aida vonakodik ezt tenni, de apja kitagadja, ha nem hajlandó erre a csalásra.

Így aztán, mikor Aida és Radamesz legközelebb találkoznak, Aida a következő ötlettel áll elő: szökjenek el innen mindketten! Szökjenek át Etiópiába, ahol névtelenségbe burkolózva boldog életet élhetnek végre kettesben! Nem könnyű a döntés Radamesz számára, de végül hazája helyett Aidát választja, és beleegyezik a szökésbe. Mikor elmondja Aidának, merrefelé szökjenek, hogy ne botoljanak egyiptomi katonákba, váratlanul előbukkan Amonasro, aki kihallgatta a beszélgetésüket, s végre megtudta, amit akart: a Napata völgyénél sebezhető az egyiptomi védelem.
Ebben a pillanatban kiderül, hogy Aida és Radamesz beszélgetését mások is kihallgatták. Amnerisz és a főpap lép elő, Radameszt árulónak nevezik, elfogják és börtönbe vetik. Aidának és apjának sikerül elmenekülni.

Amnerisz megpróbálja rávenni Radameszt, hogy felejtse el Aidát, védje magát a bírák előtt, különben halálra fogják ítélni árulásért. Radmesz azonban már nem akar élni - Aida nélkül. A bírák elítélik, büntetése pedig nem más, mint hogy élve sziklasírba temetik.

Elhangzanak a halotti imák, Amnerisz önkívületében sír és átkozódik, s közben benn, mélyen a sziklasírban Radamesz csendesen várja a halált. Aidára gondol, aki végre szabad, s bizonyára messze jár.

Aida azonban nem hagyhatta el szerelmét. Belopózott mellé a sziklasírba, hogy együtt haljanak meg, s hogy egymást átölelve váljanak meg az élettől.