Simon Boccanegra, a genovai hajóhad zsoldosparancsnoka, az egyik leggazdagabb patrícius, Fiesco lányát szereti. A kérlelhetetlen apa a szerelmesek útjába állt, lányát eltiltotta az alacsony származású férfitől és elzárta a külvilágtól. Törvénytelen gyermeküket Boccanegra vette magához, és egy dajka gondjaira bízta. Most, hogy a nép fiai ragadták magukhoz Genovában a hatalmat, olyan férfit szeretnének a doge székébe emelni, aki közülük való. Paolo, a felkelők egyik vezére, Simon Boccanegra megválasztását látná célszerűnek, mert személye révén hatalomhoz és ranghoz juthatna. A városba visszatérő Simon, az őt halálosan gyűlölő Fiescoval találkozik. A büszke patrícius csak egyetlen feltétellel hajlandó megbocsátani, ha átadja neki gyermekét, hogy nemes lányhoz illően és rangjának megfelelő környezetben nevelje föl. Ez azonban lehetetlen, a gyermek évekkel ezelőtt eltűnt, Boccanegra maga is hiába keresi. Hogy viszontláthassa kedvesét, behatol a Fiesco palotába, ahol szinte ugyanabban a pillanatban látja meg halott hitvesét a ravatalon, amikor az ujjongó nép a trónra emeli.

"Sokan egyszerűen azt gondolják, hogy a tengeri emberek olyan harcosok, akik állandóan életveszélyben vannak és kevesebbet törődnek a saját életükkel, mint másokéval. Én pontosan ebből kiindulva azt gondolom, hogy kevés ember becsüli és szereti annyira az életet, mint mi hajósok és katonák."
(Cristoph Kolumbus)