A történet elején egy kis, fűtetlen párizsi padlásszobában találjuk magunkat. Itt fagyoskodik történetünk két hőse, Rodolphe, a költő, és barátja Marcel, a festő. Azzal, hogy elárultam a foglalkozásukat, talán némileg magyarázatot is adtam arra, miért ilyen pici ez a padlásszoba, ahol élnek, és miért nincs benne fűtés, annak ellenére, hogy kinn hófehér a város. Igen, igen: annyira szegények, hogy egy vasuk sincs tűzifára, netán nagyobb szoba bérlésére. Örülnek, ha egyáltalán enni tudnak valamit.
Két hősünk éppen azon tanakodik, mivel fűtsenek be a vaskályhába, ha már tüzelő nincsen. Rodolphe drámáját vessék a tűzre vagy az egyik széket az amúgy is elég szegényes bútorzatból? Végül is a művészet lesz az áldozat a megélhetési problémák oltárán: Rodolphe kéziratát nyaldossák a lángok.
A drámából származó kis meleg elég hamar elillan. Ekkor érkezik meg a szobába Collin, filozófus barátjuk. Ha melegedni és enni jött barátaihoz, elég hamar láthatta, hogy rossz helyen kopogtatott. De így legalább kellemes társaságban fagyoskodhatják és koplalhatják át a karácsony estét. Merthogy éppen karácsony van...

De vannak még csodák! Egyszer csak egy tűzifával, étellel és borral megrakodott ember lép be az ajtón, aki nem más, mint Schaunard, muzsikus barátjuk. Két napi zongorázással szerzett vagyonát jött megosztani a barátaival. Máris jobb lett így a hangulat! És jó is maradna, ha egyszer csak nem toppanna be Benoit, a házigazda a lakbérért. Még szerencse, hogy sikerül leszerelni az öreget és lakbér nélkül kidobni az ajtón. Így aztán már semmi sem állhat a mulatozás útjába, irány az éjszakai Párizs és a Momus-kávéház!
 A víg társaság útnak is indul, csak Rodolphe marad otthon, hogy egy versét befejezze. Egyedül marad, de munkája közben kopogatás zavarja meg. Egy fiatal lány áll az ajtóban, Mimi, a szomszéd szoba bérlője. Azért jött, hogy tüzet kérjen Rodolphe-tól, kialudt a gyertyája. Az ifjú költő készséggel segít, ám mikor Mimi indulni készül, kulcsa keresgetése közben a huzat kioltja a gyertya lángját. Ám Rodolphe, ahelyett, hogy újra meggyújtaná, a saját gyertyáját is elfújja. Így sötétben maradnak, kettesben a kis szobában. Rodolphe megfogja a lány kezét, s nem engedi elmenni a szabadkozó lányt. Magához öleli, s csakhamar ajkaik is találkoznak. Szerelmet vallanak egymásnak.
Így ketten indulnak a bohém barátok után az esti mulatozásra.

A második felvonásban a párizsi Quartier Latin vidám forgatagában találjuk hőseinket. A baráti társaság összetalálkozik a Momus-kávéházban, ahol jóízű vacsorát fogyasztanak el együtt. Hogy miből? Schaunard pénze elég hamar elfogyott, így aztán gondba lennének a fizetéssel, ha nem találkoztak volna össze ugyanott Musette-tel, Marcel régi szerelmével, aki épp új udvarlójával, egy kissé ugyan öregecske, de vastag zsebű úrral érkezett. A kacér lány ügyesen lerázza az öregurat, s újra Marcel karjaiban köt ki - a vacsora árát pedig az öregúr számlájára íratja! Ez az este a felhőtlen jókedvé és a szerelmeseké, akik boldogan vegyülnek el az utca színes-hangos forgatagában.
 A harmadik felvonásban egy behavazott párizsi utcán Mimit látjuk, amint egy kocsma felé tart. Marcelt keresi itt, hogy elpanaszolja neki, Rodolphe az utóbbi időben nagyon megváltozott, állandóan féltékenykedik, s már-már az őrületbe kergeti ezzel. Éjszaka is elrohant otthonról, s ebben a kocsmában kötött ki. Alighogy végére ér panaszának, már jön is ki a kocsmából Rodolphe. Mimi nem akar találkozni vele, ezért egy közeli fa mögé bújik, s így tanúja lesz a két barát párbeszédének. Marcel Rodolphe szemére hányja, amiért így bánik Mimivel. Erre a költő kifakad: valójában változatlanul szereti Mimit, de olyan életet él, s főként olyan színvonalon, hogy nem akarja, hogy a lány tönkremenjen mellette a fűtetlen, piszkos kis szobában. Ezért inkább gorombán viselkedik vele, hogy Mimi kiábránduljon belőle és elhagyja őt. Hátha talál magának egy olyan férfit, aki mellett szebb, gazdagabb, gondtalanabb élet vár rá.
E szavakra Mimi könnyek között előjön a fa mögül. Marcel visszasiet a kocsmába (hiszen Musette kacér nevetését hallotta ki az előbb, és féltékeny), a két szerelmes pedig megbeszéli: mégis isnkább együtt maradnak, ha pedig mégis el kell válniuk, majd elválnak tavasszal, mikro könnyebb lesz elviselni. S míg ők egymást átölelve távoznak, Marcel összevész a kacér Musette-tel, s - immár ki tudja, hányadszorra - szakítanak.
 A negyedik felvonás színhelye újra a már jól ismert kis padlásszoba. Nagy baráti társaság vetődött itt össze, s fittyet hányva a hidegre és a korgó gyomrukra, táncolással múlatják az időt. A hangulat tetőfokán azonban egyszer csak Musette tépi fel az ajtót, s nagy lihegve tudja csak elmondani: Mindjárt itt lesz Mimi, aki nagyon rosszul van! S valóban, hamarosan feltűnik az ajtóban a lány, sápadtan, szédelegve. Rodolphe rögtön az ágyhoz vezeti őt.
Szegény lány. Már régóta rossz az egészsége, ám a tüdővész, úgy tűnik, most végképp elhatalmasodott rajta. Mindenki látja, hogy itt azonnal orvosra és gyógyszerre van szükség.
Musette nem habozik: kiveszi fülbevalóit, s megbízza Marcelt: adja el tüstént s az árából hozzon bort Miminek, s orvost. Ekkor eszébe jut, Mimi mennyire szeretett volna már régóta egy kis muffot. Így hát ő is útrakel Marcellel, hogy teljesítse a haldokló lány régi kívánságát. Collin, a filozófus egyetlen értékétől, a kabátjától búcsúzik, hogy árából Mimi felgyógyulását támogathassa.
Ahogy a barátok mind segítség után sietnek, Rodolphe és Mimi kettesben maradnak, s felidézik szerelmük kezdetét...
Nemsokára visszaérnek a többiek a gyógyszerrel, s megérkezik Musette is az ajándékával. Mimi boldogan fogadja el, s álomra szenderül. A barátok rögtön látják: mindörökre. Csak Rodolphe reménykedik még, de rá kell döbbennie a valóságra: a sok féltés, civódás, csók és kibékülés, Mimi, nincs többé...